A cseresznye és a meggy hazai és külföldi nemesítésének főbb szempontjai és eredményei; Hazai és külföldi újdonságok

Szerző: Békefi Zsuzsanna

A cseresznye és meggy származása, termesztésbe vonása, a nemesítés kezdeti lépései

A cseresznye (Prunus avium L.) és a meggy (Prunus cerasus L.) géncentruma a mai Kis-Ázsia, Irán, Irak, Szíria területe. Az Eucerasus fajcsoportba több, mint 30 faj tartozik, ezek mindegyike Európában és Ázsiában honos. Legfontosabbak a P. avium, P. cerasus, P. fruticosa (csepleszmeggy), P. mahaleb (sajmeggy), P. pseudocerasus, e fajok közötti kereszteződés gyakori. Az ún. félcseresznyék vagy cseresznyemeggyek (Angliában és Amerikában „Duke cherry” néven ismert) a cseresznye és a meggy kereszteződéséből alakultak ki.

A meggy a cseresznye és a csepleszmeggy természetes allotetraploid hibridje. A két faj kereszteződéséből számtalan változat alakult ki, a meggy nagy genetikai változatossága is erre vezethető vissza. A meggy tetraploid, ezért a meiózis során gyakran kiegyensúlyozatlan kromoszóma szerelvénnyel rendelkező ivarsejtek képződnek, ami a meggy termékenyülési problémájához vezet.

Barlangokban talált magleleltek bizonyítják, hogy a cseresznyét és meggyet i.e. 5000-ben is fogyasztották elődeink Európában. A görög birodalomban i.e. 300-ban már termesztették gyümölcséért és feltehetőleg ennél régebb óta kultúrában lehetett faanyagáért.

A XVI. századig eltelt időszakig Európa népei a helyi típusokat vették termesztésbe, ezekből jöttek létre azok a fajták, amelyek a régi fajták gyűjteményeiben megtalálhatók. Ezeket a fajtákat az európai népek egymás között kicserélték, így gyakori, hogy azonos fajtát különböző neveken ismernek.

A tudatos keresztezéses nemesítés a XVIII. sz-ban kezdődött, ebből a munkából született és került termesztésbe számos kiemelkedő fajta, mint a ‘Dönissen Sárga’, amelyek ma már a génbankok fajtái.

A cseresznye fajtahasználatban fordulópontot jelentett, amikor röntgensugárzással kezelt pollen felhasználásával előállították Kanadában az első öntermékeny vonalakat. A cseresznye önmeddőségének áttörése utat nyitott öntermékeny fajták nemesítése felé, az első öntermékeny fajta a ‘Stella’ (1970). Ezt követően az öntermékeny fajták nemesítése számos nemesítői műhely fontos célkitűzése lett.

A cseresznyén és meggyen kívül a termesztésben a csepleszmeggynek van jelentősége (P. fruticosa Pall.) Oroszországban.

A nemesítés célkitűzései

Cseresznye nemesítés céljai, fajtahasználat

A cseresznye gyümölcseit elsősorban frissen fogyasztjuk, ezért a gyümölcs megjelenésével kapcsolatos tulajdonságok fontosak a nemesítés szempontjából. A gyümölcsméret, íz, húskeménység mennyiségi tulajdonságok, így az utódnemzedékekben nagy szórás figyelhető meg az ezen tulajdonságokat jellemző értékekben.

A legszembetűnőbb és egyik legfontosabb tulajdonság a gyümölcsméret, amely ideális esetben eléri a 28-30 mm átmérőt. A fajták között a potenciális gyümölcsméretben vannak különbségek (pl. a ‘Szomolyai fekete’ fajta kis gyümölcsű, a ‘Germersorfi óriás’ nagy), de a technológia (tápanyag- és vízutánpótlás, metszés, ritkítás) nagymértékben segítheti vagy ronthatja a fajtában genetikailag rejlő gyümölcsméret megvalósulását. Egyes fajták hajlamosak a túlkötődésre, emiatt a gyümölcsök leaprósodhatnak. A ‘Celeste’ és ‘Sunburst’ fajták jól örökítik a nagy gyümölcsméretet.

A tetszetős héjszín tekintetében földrészek, országok között különbségek lehetnek. Európában a sötétpiros héjú cseresznyék kedveltek, míg az USA-ban emellett a tarka cseresznyéket preferálják a fogyasztók. Ázsiában a vöröses-sárga, rózsaszínes narancs héjszínű fajták a kedveltek. Az egyes nemesítési programok a helyi igényeket tartják szem előtt.

A ropogós húsú cseresznyék a kedveltek, szemben a puha húsú típusokkal. Ahol sok az érés ideje alatti csapadék, ott a kemény húsú fajták könnyebben felrepednek, ezért ilyen termőhelyen (pl. Anglia) a puha húsú fajtákat is termesztik (pl. Merton sorozat). A korai érésű fajták általában puhább húsúak. Az USA-ban a nemesítés egyik fő szempontja a kemény gyümölcshús, mivel ez a garancia a jó szállíthatóságra. A gyümölcsök a szállítóhajókon gyakran nagy utat tesznek meg, amíg egy másik amerikai államba vagy más országba érkeznek. A másik nemesítési célkitűzés a repedéssel szemben való ellenállóság. Ezt sok esetben technológiával próbálják kivédeni. A termesztéstechnológia intenzív és magas fokon áll Amerikában. A késői érésű fajták (pl. ‘Sweetheart’, ‘Skeena’) keresettek, a magas fekvésű területeken augusztusban szüretelt cseresznyének jó ára van.

Az év első friss gyümölcse a cseresznye, amiért a vásárlók hajlandók többet fizetni. A nemesítés fontos célkitűzése tehát a fajták korai érése. Jelenleg a világ legkorábbi, piacos fajtái a francia ‘Early Bigi’ és a magyar ‘Rita’ cseresznyefajta. A korai érésű cseresznyék nemesítése azért nehéz, mert a kapott típusok között gyakori a puha húsú, gyenge ízű, kisebb gyümölcsméretű változat és azzal is számolni kell, hogy a gyümölcsök nem egyszerre érnek be a fán. A korai fajtákat főleg melegebb éghajlatú térségekben nemesítik és termesztik, ezeken a területeken a korai fajták szürete a lehető legkorábbra hozható. Olaszország (elsősorban a bolognai egyetem) kiemelkedik a korai fajták nemesítésében.

A késői érésű fajták termesztésével a cseresznye szezonját meghosszabbíthatjuk, hűvös termőhelyen a faj szüreti időszakát kiterjeszthetjük. A kései fajták nem rendelkeznek olyan hátrányos tulajdonságokkal, mint a korai fajták. Ismert késői érésű fajta a ‘Regina’ (Németország) és a kanadai nemesítési programból való ‘Staccato’, valamint a magyar ‘Alex’ fajta.

Az öntermékeny cseresznyefajták a termésbiztonságot növelik, ezért az öntermékenyülés fontos célkitűzése a nemesítésnek. Az első öntermékeny fajta megjelenése óta minden nemesítői műhelyből kerültek ki ilyen fajták. Hibájuk, hogy hajlamosak a túlkötődésre, ezáltal a gyümölcsök leaprósodnak, ennek elkerülése érdekében a fákat ritkítani szükséges. A magyar fajták közül a fiú névvel ellátottak öntermékenyek. Kanadában a Summerland-i kutatóintézetben folyik régóta öntermékeny fajták nemesítése. Számos nagy gyümölcsű, öntermékeny, kései érésű fajtát nemesítettek (‘Skeena’, ‘Staccato’). Legújabb célkitűzésük a tarka cseresznyék nemesítése.

Ha érés idejében csapadék hull, a gyümölcsre kerülő víz miatt azok hajlamosak a felrepedésre. A legtöbb országban számolni kell az érési idő alatt csapadékkal, ezért a repedésre való kisebb érzékenység fontos célja a nemesítésnek. A nemesítők tapasztalatai szerint a ‘Regina’ és ‘Kordia’ fajták jól örökítik a repedésre való kisebb hajlamot. A repedés ellenállóság mechanizmusáról még nem áll elég ismeret a rendelkezésre, ezért nehéz az ellene való nemesítés. A nemesítői programokban a tapasztalatok alapján kevésbé érzékeny fajtákat használják (pl. ‘Regina’).

Kaliforniában gond az ikertermések képződése cseresznyénél, feltehetően a rügydifferenciálódás során fellépő magas nyári hőmérséklet miatt.

Az abiotikus stressz tolerancia az egyes termőhelyeken mást jelenthet. Hideg telű termőhelyeken (Norvégia, Oroszország) fontos a fajták téltűrése, a téli és tavaszi fagyokkal szembeni ellenálló-képesség. Utóbbit későn virágzó fajtákkal lehet kiküszöbölni. A szubtrópusi területeken az alacsony hidegigényű fajtáknak van jelentősége (pl. ‘Royal Lee’).

A kocsány nélkül szedett cseresznye forgalmazása az Európai Unió területén engedélyezett, ezáltal lehetővé válik a fajták géppel való betakarítása és a leszedett gyümölcsök friss piacra való értékesítése is. Ezért a nemesítés újabb célkitűzése olyan fajták előállítása, amelyek gyümölcsei szárazon válnak a kocsánytól. Ilyen fajta pl. a ‘Linda’.

A cseresznye legfontosabb kórokozói hazánkban a citosporás ágrákosodás (Cytospora cincta), a blumeriellás levélfoltosodás (Blumeriella jaapii) és a moníliás termésrothadás (Monilinia fructigena). A blumeriellás levélfoltosodással szembeni rezisztencia-nemesítés génforrása lehet a Prunus maackii és a Prunus canescens.

Mivel a cseresznyét főleg kézzel szüreteljük, fontos a növekedést mérséklő alanyok használata. A legismertebbek közülük a GiSela és Weiroot alany sorozatok. Olaszországban a spur típusú nemes fajták előállítására is törekednek (pl. ‘Lambert compact’). A cseresznyét több nyugat-európai országban nemcsak gyümölcséért, hanem faanyagáért is termesztik és nemesítik (pl. Anglia, Belgium, Franciaország).

Az egyes országok cseresznye fajtahasználata nagyon eltér egymástól. Az amerikaiak régi, az 1800-as évekből származó, kedvenc fajtája a ‘Bing’: középidőben érő, bordó héjú, ropogós cseresznye, amely jól bírja a szállítást. Repedésre érzékeny, önmeddő fajta, ezért újabb nemesítésű fajtákkal próbálják leváltani. A másik elterjedt vörös héjú fajta a ‘Lapins’. Kedvelt fajták még a tarka cseresznyék, mint a ‘Rainier’. Kaliforniában a Zaiger Genetics folytat cseresznye nemesítést, fajtáik azonban alacsony hidegigényűek, a hideg telű termőtájakra nem valók. Újabb nemesítésű fajtái a „royal” sorozat (‘Royal Edie’, ‘Royal Helen’, ‘Royal Hazel’, ‘Royal Bailey’).

Olaszországban a korai fajták szerepe jelentős (‘Early Bigi’, ‘Burlat’), más népszerű fajták a régióban többek között a ‘Celeste’, ‘Grace Star’, ‘Lapins’. Cél a csillogó, vörös héjú, öntermékeny, nagy gyümölcsű ropogós fajták nemesítése. Az új „star” fajtasorozat (‘Sweet Early’, ‘Early Star’, ‘Grace Star’, ‘Blaze Star’, ‘Big Star’, ‘Black Star’, ‘LaLa Star’) tagjainak érési ideje felöleli a teljes szüreti időszakot.

Törökország potenciális vetélytársa az USA-nak a cseresznye világpiacon. Az egész országban megtalálhatóak az extenzív cseresznye ültetvények: Izmirben, az Égei-tenger partján május elejétől érik a cseresznye, míg Anatólia hegyvidékén augusztusban lehet szüretelni. Legtöbb esetben helyi fajtákat termesztenek, mint pl. a ‘Ziraat’. Gyakran légyártás és aszalvány előállítás céljára termesztenek. Az ültetvényeket nem metszik, a fák így hatalmasra nőnek, öntözés nincs kiépítve, kevés a hozzáértő szakember.

A spanyol cseresznye termesztés jelentős, vannak ültetvények az alacsonyabban fekvő Jerte folyó völgyében, Aragóniában, Granada és Valencia hegyvidékein. Április végétől júliusig tart a cseresznye szezon, így a korai fajták piaci értékesítésében előretörtek. A legfontosabb fajtáik a ‘Burlat’, ‘Ramon Oliva’, ‘Van’, ‘Sunburst’, ‘Sweetheart’ és néhány helyi fajta. Franciaországban a nemesítés az 1970-es évek óta Bordeaux-ban folyik. Nemrégiben nemesített fajták az ‘Early Bigi’, ‘Folfer’ (korai fajták) és a ‘Fertard’. Japánban kb. 50 éve folyik nemesítés, világos héjszínű vagy tarka cseresznyéket nemesítenek. Fajtaújdonságuk a ‘Benitemari’. Újabban Ázsia más országaiban is foglalkoznak cseresznye nemesítéssel, amelyről nem sokat tudunk.

Meggy nemesítés céljai, fajtahasználat

A meggyfajtáknak két típusát különböztetik meg. Az amarella meggyek húsa világos, leve színtelen (pl. ‘Montmorency’, ‘Pipacs 1’), héjuk is kissé világosabb. A morello típus fajtáit sötét hús- és lészín jellemzi, gyakran festőlevűek (a legtöbb hazánkban termesztett fajta ide sorolható).

A meggyet a világon a kelet-közép európai országok kivételével elsősorban feldolgozva fogyasztják, a nemesítés célkitűzéseit a felhasználás módja határozza meg.

Friss fogyasztásra szánt meggynél fontos a gyümölcsök mérete, kívánatos a 24-26 mm átmérő, csillogó héj, sav-cukor arányt tekintve kiegyensúlyozott íz. A kedvező gyümölcs küllem és íz jellemzi a Pándy meggyet, amely az európai nemesítési programok alapvető szülőfajtája. A gyümölcsöt kocsánnyal együtt kell leszedni, amelyen fajtától függően kisebb-nagyobb pálhalevél található. Cél a pálhalevél mentes kocsányú fajták nemesítése és a hosszú kocsány a szüret megkönnyítése miatt.

A fajták korai érési ideje – hasonlóan a cseresznyéhez – a piaci értéket növelő kívánatos tulajdonság. A koraisággal azonban itt is gyakran együtt jár a kis gyümölcsméret és az önmeddőség.

Az ipari feldolgozásra szánt meggyet géppel takarítják be. Ipari meggyből készülhet befőtt, dzsem, fagyasztott gyümölcs, lé, aszalvány, pálinka, konyakmeggy. Cukrászipari célra a világosabb héjszínű, színtelen levű fajták kerülhetnek számításba (pl. ‘Montmorency’, ‘Pipacs 1’). A gyümölcsök magtartalma 8%-nál kisebb legyen. Légyártásra és élelmiszer színezék előállítására a magas sav- és színanyag tartalommal rendelkező, festőlevű fajták alkalmasak, itt a gyümölcsméret lényegtelen (pl. ‘Cigánymeggy’).

A gépi szüret alkalmazása esetén fontos a fajták rázhatósága (gyümölcs elválása a kocsánytól könnyű legyen). A gépi betakarítás megkönnyítése érdekében a kanadai nemesítési programban speciális bokor habitusú, jó termőképességű fajtákat nemesítenek, amelyek növekedést mérséklő alany nélkül is gyenge növekedési erélyűek.

Befőtt készítésére a keményebb húsállományú, közepes gyümölcsméretű fajták alkalmasak. A meggy egészségvédő hatása miatt cél a magas antioxidáns tartalommal rendelkező fajták, mint funkcionális élelmiszerek nemesítése is, ezt a célt tűzte ki az USA (Michigan) meggy nemesítő programja is. A magyar meggyfajták egyébként éppen a kiemelkedő beltartalmi értékeik miatt karriert futottak be az USA-ban: az ‘Újfehértói fürtös’ és az ‘Érdi bőtermő’ fajtákat a Michigan-i Egyetem ‘Balaton’ és ‘Danube’ néven helyezte védjegyoltalom alá, e fajtáinkat az USA-ban széles körben telepítik.

A meggy sokoldalú felhasználási lehetősége közül az egyik a konyakmeggy gyártás, a konyakmeggy hazánk egyedülálló terméke. Konyakmeggy előállítására a 14 mm körüli gyümölcsöt termő fajták alkalmasak, ilyen a honosított ‘Oblacsinszka’. Fagylaltmeggy céljára még ennél is kisebb méret alkalmas.

A termésbiztonság és a termőképesség növelése érdekében a nemesítők törekednek öntermékeny fajták nemesítésére. A termesztésben levő meggyfajták jelentős része öntermékeny. A téli és tavaszi fagykár terméskiesést okozhat, vizsgálatok szerint a fajták közül a Meteor korai és az ‘Oblacsinszka’ fajták rendelkeznek jó fagytűrő képességgel. A fagy- és hidegtűrés az orosz és a kanadai nemesítés célja. Oroszországban jelentős mennyiségű meggyet termesztenek, főként a P. cerasus x P. fruticosa eredetű helyi fajtákat.

A rezisztencia-nemesítés fontos célkitűzése a blumeriellás levélfoltossággal és monilíniás termésrothadással szemben ellenálló fajták előállítása. A Magyarországon szelektált ‘Csengődi’ fajta a fenti betegségekkel szemben ellenálló, ezért a hazai meggy rezisztencia nemesítés fontos szülőfajtája. 

Több külföldi nemesítő műhely célja a rezisztens fajták előállítása. Németországban (Drezdában) cél a moníliás ágrákosodás és a blumeriellás levélfoltosodás elleni rezisztencia, ebből a programból került ki a „drágakő-fajtasorozat” (‘Jade’, ‘Achat’, ‘Korund’, ‘Karneol’, stb.). Szerbiában szintén kiemelt szempont a kártevő- és kórokozó rezisztencia.

Amerikában a világospiros húsú ‘Montmorency’ fajtát találjuk meg minden meggytermő ültetvényben. Nyugat-Európában kedvelt fajta a Schattenmorelle, amely frissen és feldolgozva is értékesíthető.  Lengyelországban jelentős a meggytermesztés, itt ‘Schattenmorelle’ fajtát ültetik, emellett saját nemesítésű fajtákat termesztenek, mint a ‘Sabina’, ‘Lucyna’, ‘Wanda’, ‘Koral’, ‘Agat’, ‘Diament’, ‘Dradem’ és ‘Ametyst’. Kelet-közép Európában a Pándy meggy különböző típusait jól ismerik, jó gyümölcstulajdonsága miatt a keresztezéses nemesítés fontos szülőfajtája. Szerbiában a fő termesztett fajták az ‘Oblacsinszka’ és a ‘Cigánymeggy’, amelyeket fagyasztás céljára vagy légyártásra, friss fogyasztásra termesztenek. A Čačaki kutatóintézetben foglalkoznak nemesítéssel. A Pándy meggyet keresztezésekben partnerként szívesen használják. A ‘Čačanski rubin’ és a ‘Šumadinka’ ismertebb fajtáik.

A magyar cseresznye- és meggynemesítés története

A gyümölcsfajok közül a cseresznye és a meggy egyedülálló abban a tekintetben, hogy a termesztésben levő fajtáink java része a magyar nemesítés eredménye. Fajtáinkat a világ számos részén tesztelik, néhányuk európai szabadalmat élvez.

A cseresznye nemesítés története

A magyar cseresznye nemesítés Dr. Brózik Sándor nevéhez fűződik. 1950-ben a Kertészeti Kutató Intézetben kezdte meg munkáját. Kezdetben a termesztő tájak helyi fajtáit mérte fel, közülük emelte ki a Szomolyai fekete és Solymári gömbölyű fajtákat. A házikertjeink legelterjedtebb fajtája régóta a ‘Germerdorfi óriás’ cseresznye volt, amelynek számos változata alakult ki a több évtizedes – évszázados – termesztése során. Brózik klónszelekciós munkája során ezek közül választotta ki a nagyüzemi termesztésre legalkalmasabb változatokat, amelyek fajtává váltak (‘Germersdorfi 1’, ‘Germersdorfi 3’, ‘Germersdorfi 45’). Hasonló klónszelekciós munkát végzett a Hedelfingeni fajtakörben is.

A keresztezéses nemesítés kezdeti szakaszában a cél a ‘Germersdorfi óriás’ hátrányos tulajdonságainak (gyenge termőképesség, erős növekedési erély) kiküszöbölése volt. Ebből a ciklusból a ‘Germersdorfi óriás’ és a ‘Hedelfingeni óriás’ fajták felhasználásával született a ‘Margit’, ‘Linda’ és ‘Katalin’ fajta. A következőkben az öntermékeny fajták előállítására helyeződött a hangsúly. A szülőfajták között szerepelt a ‘Ljana’, ‘Sárga Dragán’, ‘Trusenszkaja’ és az öntermékenységet hordozó JI2420 mutáns Kanadából, majd a ‘Bigarreau Burlat’ és ‘Stella’. Ezen munka eredménye számos önmeddő és öntermékeny fajta, amelyek az elmúlt tíz évben kerültek termesztésbe (‘Rita’, ‘Carmen’, ‘Aida’, ‘Annus’, ‘Tünde’, ‘Petrus’, ‘Paulus’, ‘Sándor’, ‘Alex’). 1998-ban kezdődött meg a betegségekkel szemben ellenálló fajták nemesítése Apostol János vezetésével. Ezek a kórokozók a blumeriellás levélfoltosodás és a citospórás ágelhalás.

A meggynemesítés története

A meggynemesítése a cseresznyéhez hasonlóan az 1950-es években indult el. A Pándy meggy a meggytermesztésünk fő fajtája volt. Kezdetben klónszelekcióval a jó gyümölcs tulajdonságokkal rendelkező, de gyenge termőképességű, önmeddő Pándy meggy változatok közül emelték ki a legjobbakat. A Pándy számára a Cigánymeggy a legjobb pollenadó, ezért közülük is kiemelésre kerültek a legmegfelelőbb változatok. Brózik Sándor kidolgozta az egymást kölcsönösen termékenyítő Pándy és Cigánymeggy, illetve Pándy és cseresznye pollenadó fajtákból telepített ún. klóncsoportos termesztés módszerét.

Az 1950-es években kezdte meggynemesítői munkáját Maliga Pál, akinek a nevéhez a legtöbb, ma termesztésben levő fajtánk fűződik. Keresztezéses nemesítéssel olyan, főként öntermékeny fajtákat állított elő (‘Érdi bőtermő’, ‘Meteor korai’, ‘Érdi jubileum’, stb.), amelyek termesztésbe kerülésével meggytermesztésünk rohamos fejlődésnek indult. A felhasznált szülőfajta legtöbb esetben a Pándy meggy volt, emellett a ‘Királyi Amarella’, ‘Ostheimi’, ‘Nagy Gobet’, ‘Eugenia császárnő’ és más régi fajta szerepelt a keresztezéses kombinációkban. 1968-tól a keresztezéses nemesítésbe Apostol János is bekapcsolódott.

A meggy a házikertekben, utak mentén gyakran előforduló gyümölcs. A népi szelekció nyomán tájfajták, fajtakörök alakultak ki, amelyek bizonyos termőtájakhoz köthetőek. Ilyen termőtájak főként az Alföld egyes régióiban találhatók: Kecel – pipacsmeggyek, Kiskőrös, Akasztó, Csengőd – bosnyák meggyek. A ma termesztésben levő tájfajták többségét a Nyírségből szelektálták. A nyírségi tájfajta-szelekciót Pethő Ferenc és társai kezdték, ennek eredménye az ‘Újfehértói fürtös’, ‘Debreceni bőtermő’ és ‘Kántorjánosi 3’ fajták. E termőtájból további értékes fajtákat szelektált Szabó Tibor és Szőke Ferenc (‘Éva’, ‘Petri’, ‘Erika’ fajták).

További klónszelekciós és tájfajta-szelekciós munkát végzett Nyújtó Ferenc, Éles Zoltán és Kovács Sándor (pipacsmeggyek).

Apostol János a bosnyák meggy típusok közül emelte ki a ‘Csengődi’ fajtát, amely ellenálló a blumeriellás levélfoltosodás (Blumeriella jaapii) és moníliás ágszáradás (Monilinia laxa) betegségekkel szemben. 1976-tól indult meg a betegségekkel szemben ellenálló meggyfajták nemesítése, a ‘Csengődi’ fajta felhasználásával.

A meggynemesítési munkát Apostol János és Szabó Tibor folytatja.

Hazai termesztésre javasolt fajtaújdonságok

Cseresznye fajták

Sumtare (Sweetheart®): 1975-ben nemesítették Kanadában, de azóta is népszerű, mi sem bizonyítja jobban, hogy az amerikai kertészeti társaság által 2012-ben díjazott fajta. Késői érésű, fénylő, sötétpiros héjú, ropogós, lédús, nagyon szilárd húsállományú öntermékeny cseresznyefajta. Fája gyenge növekedésű, szétterülő habitusú, könnyen alakítható.

Sumtare (Sweetheart®) (forrás: http://www.agf.gov.bc.ca)

Summac (Sweet Valentine®): A Lapins fajta mutációja. Új Zélandon szabadalmaztatott fajta. Kései érésű, nagy, sötétpiros, vese alakú gyümölcsöket nevel, melyek húsállománya szilárd, lédús, nagyon édes, közepes savtartalommal. Fája erős növekedésű, félig feltörő habitusú.

Kordia: Késői érésű cseh nemesítésű fajta. Gyümölcsei nagyok, sötétpirosak, csillogóak, szív alakúak, kemények, édes ízűek, kevésbé repednek. Friss fogyasztásra és befőtt készítésre is alkalmas. Fája erős növekedésű.

Kordia (forrás: www.johan-nicolai.com)

Sylvia: Kanadai nemesítésű. Érési ideje a szezon közepén van. Jó termőképességű, 25-27 mm-es, 8-9 g-os, sötét héjú, gömbölyű gyümölcs jellemzi. Jó húskeménységű, repedésre nem hajlamos, jó ízű gyümölcse van. Igen jól tárolható, moníliára érzékeny. Önmeddő. A fajta előnye, hogy gyenge növekedésű kompakt fát nevel.

Sylvia (forrás: Arno Orchard Nursery)

Techlovan: Cseh nemesítésű fajta. Nagy gyümölcsű, repedésre nem hajlamos, sötét héjszínű, ízletes gyümölcsöket terem. Középidőben érik. Önmeddő fajta.

Techlovan (forrás: www.artevos.de)

Canada Giant: A kanadai nemesítési program fajtája. Gyümölcsei igen nagy méretűek, sötétpirosak, fényesek, szív alakúak. Repedésre kevéssé hajlamos, édes, kellemes, aromás ízű. Fája erős növekedésű, felfelé törekvő koronát nevel.

Canada Giant(forrás: www.johan-nicolai.com)

Samba: Kanadában nemesítették. Középkorai érésű, a gyümölcsei mélyvörösek, nagyok, repedésre kissé hajlamosak. Jó termőképességű, öntermékeny fajta. A gyümölcsök sokáig a fán hagyhatóak minőségromlás nélkül. Fája gyenge növekedési erélyű, sok rövid termőrésszel rakódik be,

Samba (forrás: www.picocorp.com)

Meggy fajták

Éva: Nyírségi tájszelekció eredménye. Sötétpiros héjú, a gyümölcs megjelenése az Újfehértói fürtöshöz hasonló, íze annál savasabb. Igen bőtermő fajta, fája erős növekedésű.

Éva (forrás: http://www.hunyadi-garden.hu)

Petri: Újfehértó tájszelekció. Kései érésű, középnagy gyümölcsű meggyfajta. Kemény húsú, harmonikus ízű gyümölcsöket terem. A fák gyengébb növekedési erélye miatt intenzív ültetvényekbe is ajánlható. Jó elágazódó képességű, termőrészekkel sűrűn berakódott fát nevel.

Petri  (forrás: http://www.hunyadi-garden.hu)

Oblacsinszka: A volt Jugoszlávia területén elterjedt fajta. Sötétpiros színű, apró (16-17 mm), festő levű gyümölcsöket hoz. Íze üde, savanykás-édes. Gömb alakú, kicsi, sűrű koronát nevel. Gyümölcse a konyakmeggy gyártás alapanyaga, emellett légyártásra is felhasználható. Magyarországon is államilag elismert fajta.

Ismertebb külföldi fajták, fajtaújdonságok

Cseresznye fajták

Early Bigi®: Francia nemesítésű fajta, jelenleg a legkorábban érő fajta, aminek helye van a világ cseresznye termesztésében. A gyümölcsök nagy méretűek, puha húsúak, savas ízűek, repedésre érzékenyek. Fája erős növekedési erélyű. Önmeddő fajta.

Észak-Amerikában elterjedt fajták, fajtaújdonságok:

Bing: 1875-ben született ez a fajta az USA-ban, keresztezéses nemesítés eredményeképpen. Nagy gyümölcsű, fénylő vörös héjú, ropogós, édes ízű fajta. Középidőben érik, önmeddő. Repedésre érzékeny, ezért ezt a tulajdonságát szeretnék az új nemesítésű fajtáknál kiküszöbölni.

Bing (forrás: http://www.millernurseries.com)

Benton: Újabb nemesítésű fajta, a ‘Bing’ leváltására. Megjelenése, érési ideje egyezik a ‘Bing’ fajtáéval, annak öntermékeny, repedésre kevéssé érzékeny változata.

Rainier: Tarka cseresznye, sárga héjon rózsaszínnel borított, íze különösen édes. Az ökológiai viszonyokra érzékeny: hideg telű és szeles termőhelyekre nem való. Középidőben érő, önmeddő fajta. Nemcsak Amerikában, hanem Japánban is kedvelik.

Rainier (forrás: http://goodfruitguide.co.uk)

Lapins: Késői érésű, öntermékeny fajta. Héja sötétvörös, kemény húsú, édes ízű.

Lapins (forrás: http://www.millernurseries.com)

Stardust: A Rainierhez hasonló gyümölcsű, de annál későbbi érésű fajta. Jobban alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati adottságú területekhez és öntermékeny fajta.

Stardust (forrás: http://www.picocorp.com)

Skeena: Kanadai nemesítésű, középkései érésű, fényes, nagy, ropogós cseresznyéket terem. Íze édes. Öntermékeny, bőtermő, előnye, hogy repedésre nem hajlamos.

Skeena (forrás: http://www.picocorp.com)

Staccato: Igen kései érésű, igen édes ízű, kanadai nemesítésű, öntermékeny fajta. A gyümölcsök nagyok, húsuk kemény, a héj sötétvörös.

Staccato (forrás: http://www.littlechurchorganics.com)

Starblush: Igen nagy gyümölcsű tarka cseresznye, a piros fedőszín intenzív kontrasztod ad a sárga alapszínnel. Nagyon édes ízű gyümölcsöket terem.

Starblush (forrás: http://www.ips-plant.com)

Olasz nemesítésű fajták:

Sweet Early™ : Előnye, hogy nagyon korai - a ‘Bigarreau Burlat’ fajta előtt érik 2-4 nappal. Héja piros, húsa rózsaszín. Húsa középkemény, édeskés. Öntermékenyülő, bőtermő. Erőteljes, felfelé törekvő koronát nevel.

Sweet Early™ (forrás: http://agronotizie.imagelinenetwork.com)

Black Star: Középérésű fajta. Gyümölcse nagy, sötétvörös, szív alakú. A gyümölcshús nagyon kemény, íze nagyon édes, maghoz kötött. Repedéssel szemben ellenálló. Öntermékeny, nagyon bőtermő fajta.

Black Star (forrás: http://www.agricoltura24.com)

Big Star: Középkései érésű, vörös héj- és hússzínű fajta.

A gyümölcsök nagyok, fénylő vörösek, a hús középkemény, lédús. Öntermékeny fajta, megbízható termőképességgel.

Big Star (forrás: http://www.vivaitopplant.it)

Grace Star: Középkorán érik, nagy, szív alakú, egyöntetű gyümölcsei pirosak, a gyümölcs húsa rózsaszín. Hosszú kocsányú, a gyümölcsök félig magvaválóak, jó ízűek, édes-savasak. Öntermékeny fajta.

Grace Star (forrás: http://campodeifrutti.it)

Meggy fajták

Montmorency: Az USA és Kanada kedvelt fajtája, Nyugat-Európában is elterjedt. Franciaországból származó régi fajta. Gyümölcsét főként feldolgozva fogyasztják, melyek csillogó világospiros héjúak, amarella típusba tartoznak, ízük kesernyés-savas. A gyümölcshús sárga, leve színtelen. A gyümölcs sajátosságok miatt kedvelt tortameggy. Készítenek belőle sűrítményt, aszalványt is. Öntermékeny, fája bőtermő.

Montmorency (forrás: http://www.mi-cherries.com)

Shattenmorelle: Német eredetű fajta, Nyugat-Európában széles körben termesztik. Középnagy gyümölcsei sötétpirosak, húsa piros, közesen festőlevű. A gyümölcsök íze savas, elsősorban befőtt és gyümölcslé készítésére használják. Kései érésű, nagy termőképességű, öntermékeny fajta, fája érzékeny a blumeriellás levélfoltosodásra és a moníliás betegségre. Hazai viszonyok között nem alkalmas termesztésre.

Schattenmorelle (forrás: http://www.bordeaux.inra.fr)

Kelleriis 16: Dániában nemesített, Európában több helyen ültetett fajta. Gyümölcse sötétpiros, festőlevű, lédús. Öntermékeny, bőtermő fajta. Elsősorban ipari célra alkalmas. Hazai körülmények közé nem alkalmas.

Kelleriis 16 (forrás: http://www.sciencephoto.com)

Német nemesítésű (Drezda, a jelenlegi Julius Kühn Institut) fajták:

Coralin: a drezdai kutatóintézetben nemesített fajtaújdonság. Középkorai érésű gyümölcsei középnagyok, sötétvörösek, a kocsánytól könnyen válnak, ezért géppel jól szüretelhetőek. A fajta előnye, hogy levélbetegségekkel szemben ellenálló. Vesszői felkopaszodásra nem hajlamosak. Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk.

Coralin (forrás: http://www.jki.bund.de)

Spinell: Igen nagy gyümölcsű, sötétvörös héjú, édes ízű meggyfajta.

Monilíniás ágelhalással szemben érzékeny. Részben önmeddő, jó termőképességű fajta. Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk.

Spinell (forrás: http://www.jki.bund.de)

Jade: A gyümölcsök mérete nagy, finom, édes-savanykás ízzel. Vese alakú gyümölcsei sötétvörösek. Késői érésű, öntermékeny, bőtermő fajta. A monilíniás ágelhalással szemben kevésbé, a blumeriellás levélfoltosodásra érzékeny fajta. Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk.

Jade (forrás: http://www.jki.bund.de)

Rubellit: Kései érésű, középnagy gyümölcsű meggyfajta. Mélyvörös színű gyümölcsei savas ízűek. Előnyös tulajdonsága, hogy kevéssé érzékeny a levélfoltosodásra és monilíniás betegségre. Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk.

Rubellit (forrás: http://www.jki.bund.de)

Ellenőrző kérdések

1. Melyek a cseresznye nemesítés célkitűzései a gyümölcs minőségét tekintve?
2. Melyek a korai érésű cseresznyefajták hátrányos tulajdonságai?
3. Kik voltak a magyar cseresznye és meggynemesítők? Milyen tevékenységek, fajták fűződnek nevükhöz?
4. Milyen nemesítői módszerekkel születtek a magyar cseresznye- és meggyfajták?
5. Miben különbözik Európa és Amerika cseresznye fajtahasználata?
6. Miben különbözik Európa és Amerika meggy fajtahasználata?
7. Mely kórokozók a legfontosabbak hazánkban cseresznyénél? Hol tart a rezisztencia nemesítés a világon ezen kórokozókkal szemben?
8. Mely kórokozók a legfontosabbak hazánkban meggynél? Hol tart a rezisztencia nemesítés a világon ezen kórokozókkal szemben?
9. Hol folyik a világon cseresznye nemesítés? Ismertesse az egyes országok sajátosságait e tekintetben!
10. Hol folyik a világon meggynemesítés? Ismertesse az egyes országok sajátosságait e tekintetben!
11. Ismertessen egy hazaiviszonyok között is termeszthető cseresznyefajta újdonságot
12. Milyen meggyfajtaújdonságokat ismer? Jellemezzen közülük egyet!
11. Nevezzen meg és jellemezzen néhány Amerikában elterjedt cseresznyefajtát!
12. Melyik meggyfajta a legelterjedtebb Nyugat-Európában?
13. Hol folyik Európában meggy rezisztencia nemesítés? Ismertessen néhány fajtát!
14. Melyik meggyfajta alkalmas konyakmeggy gyártásra?
15. Ismertesse az olasz cseresznye nemesítés főbb szempontjait, fajtáit!

A fejezet megírásához felhasznált és tanulmányozásra javasolt irodalmak

Eris, A., Lang, G.A., Gulen, H., Ipek, A. (2008): Proceedings of the Fifth International Cherry Symposium. Acta Horticulturae 795.
Good Fruit Grower folyóirat 2012. május-júniusi számok
Hrotkó, K. (2003): Cseresznye és meggy. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Iezzoni, A.F. (2008): Cherries. In: Hancock, J.F. (ed): Temperate Fruit Crop Breeding. Springer Science+Business Media B.V. p 151-175.
Long, L.E., Whiting, M. and Nuñez-Elisea, R. (2007): Sweet cherry cultivars for the fresh market. A Pacific Northwest Extension Publication, Oregon State University, 10 pp.
Lugli, S., Musacchi, S., Grandi, M., Bassi, G., Franchini, S., Zago, M. (2011): The sweet cherry production in northern Italy: innovative rootstocks and emerging high-density plantings. Proceedings of the 3rd Conference „Innovations in Fruit Growing“, Belgrade, p75-92.
NÉHIB fajtakísérleti osztály, szem. közlés
Pérez-Sánchez, R., Gómez-Sánchez, M.Á., Morales-Corts, M.R. (2010): Description and quality evaluation of sweet cherries cultured in Spain. Journal of Food Quality 33: 490–506.
Tóth, M. (1997): Gyümölcsészet. Primom Kiadó, Nyíregyháza.
Tóth, M. (2009): Gyümölcsfaj- és fajtaismeret. Egyetemi jegyzet. BCE Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest.
www.jki.bund.de - A Julius Kühn Institute honlapja, Dresden
www.turikissfarm.hu