A kései laskagomba (Pleurotus ostreatus (Jacq.) P. Kumm.) termesztése

Szerző: Szabó Anna

Termesztési alapanyagok

A laskagomba a fehérkorhasztó gombafajok közé tartozik. Enzimjeivel képes a hemicellulózon és cellulózon túl a lignint is bontani, így sokféle mezőgazdasági hulladék, illetve melléktermék (pl. növényi szárak, levelek, terméshéj, kukoricacsutka, fűrészpor, faforgács, farönk stb.) megfelelő táptalaj számára. A csiperkegombáénál magasabb szén és alacsonyabb nitrogén igénye van, ezért a C:N 100:1 arányával a csiperkegomba termesztésben használt gabonafélék szalmája a laskagomba termesztésére is alkalmas. Extenzív termesztésben farönkök és fatuskók a termesztési alapanyagok.

Intenzív laskagomba termesztésben felhasználható anyagok országonként eltérőek a helyi viszonyoknak és a termesztett növények megfelelően. A már említett mezőgazdasági melléktermékek közül hazánkban, legnagyobb mennyiségben gabonaszalma képezi a táptalajt (szubsztrátumot), míg más országokban pl. kókusz- és gyapottermesztésben, cukortermelésben keletkezett növényi hulladékot, különböző maghéjakat és szemterméseket is felhasználnak.

Minden alapanyaggal szemben támasztott követelmény, hogy biológiailag érett növényekből származzanak, egészségesek, bomlásmentesek és szárazak legyenek. Az anyagokban felhalmozódó növényvédő szerek és termésnövelő anyagok, valamint a tárolás körülménye és a tárolás időtartama is befolyásolja azok minőségét.

Laskagomba termesztése Hollandiában (angol nyelvű)

A csiperkegomba termesztésében eredményesen alkalmazott, az alapanyag fehérje és nitrogén tartalmának emelése érdekében adagolt dúsítóanyagok használata (6. fejezet-dúsítás pontja) a laskagomba termesztésében nem jár egyértelmű előnyökkel. Ez utóbbi faj érzékenyebb ugyanis a fertőzésekre, pl. a zöldpenészekre, amelyek megjelenésének a magasabb tápanyag tartalom kedvez. Figyelni kell továbbá arra is, hogy a dúsítóanyag hatására nyáron intenzívebben melegszik az alapanyag, amely károsíthatja a micéliumot. Mindezek figyelembevételével a gyártók folyamatosan fejlesztenek a laska számára is dúsítóanyagot (pl. ChampFood "O"). Ezen hozamfokozó anyagok többnyire szója-alapúak, egyéb, ipari titkot képező adalékokkal kiegészítve, a fehérjetartalmuk pedig 40% körüli.

A táptalaj (szubsztrátum) előállítás módjai

A laskagomba táptalaját szubsztrátumnak nevezzük, amely mind összetételében, mind előállításban és kezelésében különbözik a csiperkegomba termesztésben használatos komposzttól. A szubsztrátum előállítás módja a termesztéstechnológiától függ és történhet hőkezelés nélkül vagy hőkezeléssel.

Hőkezelés nélküli eljárás

Hőkezelés nélküli alapanyag lehet farönk vagy fatuskó, illetve kukoricaszár, kukoricacsutka vagy szalmaféle. Ez utóbbi anyagok hőkezelés nélkül (bizonytalan minőségük és a fertőzések előfordulásának veszélye miatt) termesztésben ma már nem használatosak. A lágyszárú növényi alapanyagokkal szemben számos lombos puha- vagy keményfa alkalmas hőkezelés nélkül is laskatermesztésre, ám ilyen farönkökkel vagy tuskókkal is csak extenzív termesztéstechnológiában találkozhatunk.

Hőkezeléssel történő táptalaj előállítás

A hőkezelésének célja, hogy csökkentse a versengő szervezetek (különböző kórokozók és kártevők, pl. fonálférgek, atkák) számát, ezáltal egy olyan szubsztrátum keletkezzen, amely a laskagomba micéliumának fejlődését lassító, gátló konkurensektől mentes. A hőkezeléssel történő táptalaj előállításnak több kidolgozott módszere van: steril eljárás, száraz hőkezelés, nedves hőkezelés és egyéb eljárások. Mennyiségi és minőségi laskagombát biztosító intenzív termesztéshez hazánkban csak hőkezelt, szalma alapú szubsztrátumot használunk.

Sterilizálás

Ez a módszer elsősorban a Távol-Keleten terjedt el, Európában és hazánkban nem alkalmazzuk, mivel nagy energiaigénye miatt túlságosan költséges. Az eljárás során a termesztési alapanyagot (maghulladék, kukoricacsutka, rizs- vagy búzakorpa, fűrészpor stb.) magas hőmérsékleten és nagy nyomáson, autoklávban sterilizálják azzal a céllal, hogy elpusztítsanak minden versengő szervezetet, hogy a laskagomba micéliuma konkurencia nélkül fejlődhessen. Az így előállított szubsztrátumban nem csak a káros mikroorganizmusok nincsenek jelen, hanem azok is, amelyek termőidőszakban védettséget biztosítanának különböző kórokozók ellen, ezért ez a táptalaj fogékonyabb a fertőzésekre.

Száraz hőkezelés (xerotherm eljárás)

Hazánkban a száraz hőkezelés a gyakorlatban – régen nagyobb arányban, de napjainkban is – elterjedt és alkalmazott módszer.

Hőkezelés előtt a gabonaszalmát kalapácsos vagy egyéb darálóval 1-3 cm-es darabokra kell aprítani, hogy a szalma könnyebben fel tudja venni a vizet. A felaprított, száraz szalmát speciális, jól szigetelt kamrákban gőzzel hőkezelik. A gőznek a kamrában át kell tudni járnia a száraz alapanyagot, ezért ügyelni kell a töltés magasságára (max. 150-200 cm) és egyenletességére. A száraz hőkezelés 60 percet vesz igénybe, ezalatt a káros szervezetek száma a megfelelő szint alá csökken, de még nem áll fenn az alapanyag túlfertőtlenítésének veszélye.

Hőkezelés után a szalma hőmérséklete még túl magas a becsírázáshoz, nedvességtartalma pedig túl alacsony a termesztéshez. Az anyagot ezért először egy gépsor és hideg víz segítségével 30 ˚C alá hűtik és 65-75%-ra nedvesítik. A megfelelő hőmérsékletű és víztartalmú szalmához végül csírát adagolnak. A csiperkegomba termesztésben alkalmazott csírához hasonlóan a laskagombánál is a micéliummal átszövetett gabonaszem (általában köles, rozs vagy búza) szolgál vivőanyagként. 3-5 liter szemcsírát adnak 100 kg alapanyaghoz, majd a keveréket perforált zsákokba töltik.

A száraz hőkezelési eljárás hátránya, hogy a gépsoron haladó alapanyagot fertőzhetik a levegőben található penészspórák, ezért régebben fungicidet adagoltak a vízhez, amelyet mára kivontak a forgalomban. Így az eljárás már nem volt a korszerű, vegyszermentes termesztéstechnológiába illeszthető, ráadásul az ilyen alapanyagon való termesztés meglehetősen hullámzott. Napjainkban kemikáliák használata helyett a higiénia javításával igyekeznek az alapanyag újrafertőződését megakadályozni. A helyiségeket tisztán, pormentesen tartják, tiszta ruhában és fertőtlenített eszközökkel dolgoznak.

A laskagomba xerotherm táptalaj előállításának technológiai vázlata

Nedves hőkezelés

A nedves hőkezelés (más néven fermentálás vagy pasztörizálás) szintén széles körben használt eljárás hazánkban. A száraz technológiával összehasonlítva elmondható, hogy jobban hasonlít a csiperke komposzt előállítására.

Az első lépés itt is a gabonaszalma aprítása, amelyet mindjárt a nedvesítés követ- A 70% körüli nedvességtartalmat még hőkezelés előtt el kell érnie az alapanyagnak, mert később már nem tudja felvenni a vizet, a túlságosan száraz szubsztrátum pedig nem képes a termőtestek számára optimális vízmennyiséget biztosítani. A nedvesítés történhet szakaszosan vagy folyamatosan.

A laskagomba fermentált táptalajának előállítási vázlata

A megfelelő víztartalmú szalmát ezután a csiperkekomposzt gyártása során is használt tömeghőkezelő alagutakba töltik. A tömeghőkezelés előnye, hogy nagy mennyiségben egyenletes és azonos minőségű alapanyag állítható elő. Nedves eljárásnál a hőkezelés a száraz technológiánál alacsonyabb hőmérsékleten történik. Először gőzzel 60-70 ˚C-ra fűtik fel az anyaghalmot, ezen a hőmérsékleten kb. 6 óra alatt pusztulnak el a káros szervezetek. Ezt követi egy 48 órán át tartó kondicionálás, melynek során 50 ˚C körül tartják a szubsztrátumot, hogy kialakulhasson a fertőzésekkel szemben védelmet nyújtó mikroflóra. A folyamat során végig bizonyos mennyiségű friss levegő adagolására van szükség, hogy ne alakulhassanak ki anaerob körülmények. Az alapanyag hűtését becsírázás majd zsákokba töltés követi.

Alapanyaggyártás és termesztés a Pilze-Nagy Kft.-nél

A nedves hőkezelési eljárás egyik legkorszerűbb változatát használják jelenleg is a legnagyobb magyarországi laskagomba szubsztrátum előállító üzemben. A technológia első lépeseként a felaprított szalmát 3-7 napon át nedvesítik, kazlakba rakják és forgatják. Ez az eljárás az úgynevezett előfermentálás, melynek során megindulnak a bomlási folyamatok, és az anyaghalom bemelegszik.

Szalma aprítása, majd nedvesített állapotban fermentálása

Ezután következik a fent részletezett 60-70 ˚C-on történő pasztörizáció. Az alapanyagot betöltik a hőkezelőkbe, ahol további fűtésre nincs is mindig szükség: a természetes biológiai hő lényegesen lecsökkenti az energiaigényt. A harmadik szakasz ennél az eljárási változatnál is az 50 ˚C körüli kondicionálás. Végül is itt is friss levegővel történő hűtéssel, becsírázással és töltéssel zárul a folyamat.

Egyéb hőkezelési eljárások

Laskagomba termesztésére alkalmas szubsztrátum előállítása történhet úgynevezett merítéses módszerrel. A szalma hőkezelése és a megfelelő nedvességtartalom beállítása itt 60-80 ˚C-os vízben, 30-60 perc alatt történik. Lecsepegtetést és lassú hűtést követően adják a csírát a szalmához. Az eljárás hátránya, hogy a kórokozók számát közel ideális mértékben gyéríti, a kártevőkre azonban már nincs ilyen hatással.

Egy másik módszer az elsősorban a Távol-Keleten használt áztatásos eljárás, amellyel kapcsolatban magyar kutatók is végeztek kísérleteket. Az aprított szalma kezelése ennél a technológiánál egy több napon át tartó hideg vizes áztatásból áll.

A száraz és nedves hőkezelési eljárásokon kívül más módszert nem használunk hazánkban laskagomba szubsztrátum nagyüzemi előállításhoz. Ugyanakkor a laskagomba termesztése kisebb beruházást és egyszerűbb technológiát igényel a csiperkéhez képest, ezért a háztáji termesztése is jelentős. Emiatt sok átmeneti, házi megoldás is létezik az alapanyag-előállítására.

A laskagomba termesztése

A laskagomba termesztése régen kizárólag faanyagon, rönkökön vagy tuskókon történt. Az alapanyagot hőkezelés nélkül használták, a termesztés pedig a szabadban zajlott. Ez az eljárás ma tulajdonképpen az extenzív termesztéstechnológiának felel meg, kizárólag házikerti célokra alkalmas. Napjainkban gazdaságosan, a piaci igényeknek megfelelő minőségben és mennyiségben már csak hőkezelt (mezőgazdasági hulladékanyag és melléktermék alapú) szubsztrátumon, korszerű termesztő berendezésekben, intenzív technológiával lehet laskagombát termeszteni.

Extenzív termesztés

A laskagomba jól termeszthető bükkön, gesztenyén, juharon, gyertyánon, illetve nyár-, nyír- vagy fűzfán, vagy gyümölcsfák közül dión, almán és körtén. Nem ajánlott a tölgyek és az akác használata, továbbá a fenyőfélék sem, mivel a bennük található gyanta gátolja a micélium növekedését. Az említett fajoknak mind a rönkje, mint a kivágás után a földben maradt tuskója használható. Fontos szempont a faanyag egészségi állapota (ne legyen taplógombás) és nedvességtartalma, ami 50% körül ideális.

Az extenzív termesztés az alapanyagul szolgáló faanyag felfűrészelésével kezdődik. Az optimális méretű tuskó 30-40x20-30 cm-es. Mivel a laskagomba micéliuma 25-27 ˚C-on fejlődik a legjobban, a faanyag tavasztól egészen őszig beoltható pálcikás vagy szemcsírával. A csírát egy előre elkészített mélyedésbe helyezik (ritkább esetben a felületre szórják), majd fűrészporral, oltóviasszal lezárják, hogy ne veszítsen nedvességet.

Oltásra előkészített fatuskó

Beoltás után a rönköket fóliával, majd földdel takarni kell, hogy a megfelelő nedvesség- és páratartalmat biztosítani tudjuk.

Ezután következik a faanyag átszövetése, ami tuskóknál helyben történik, rönkök esetén pedig szintén a szabadban vagy fedett helyen (pincében, épületben). A faanyag átszövődése fafajtól függően 3-12 hónapot vesz igénybe, és sikeresnek mondható, ha a rönkök kellemes, gomba illatúak és a micélium fehér bevonatként látszik rajtuk.

A termőre fordítás naptól és széltől védett, párás helyen történik a tavaszi vagy őszi időszakban. A rönköket a takarófólia és a föld eltávolítása után úgy kell beásni a talajba, hogy az 1/3-uk kiálljon, így nem veszítenek olyan könnyen a nedvességtartalmukból. Ha száraz az idő és elmaradnak az őszi esőzések, a rönkök környezetének öntözésére van szükség.

A kései laskagomba termőtesteinek megjelenésére ősszel számíthatunk, amikor az éjszakai hőmérséklet 5-10 ˚C-ra csökken. Egy laskacsokor kb. 5-6 nap alatt éri el szedésérett állapotot. Újabb termőtestek képződésére egészen a téli fagyokig számíthatunk, majd tavasszal újból.

A puhafa rönkökön 3-4, míg a keményfán 4-5 éven át számíthatunk termésre, ezt követően a gomba lebontó tevékenységének következményeként a faanyag szétesik. A termés mennyisége, minősége és üteme erősen időjárásfüggő.

Az extenzív termesztéstechnológia beruházási költsége alacsony, de a hosszú átszövetési idő és bizonytalan termésminőség miatt hazánkban csak hobbikertekben, érdekességként foglalkoznak vele.

Intenzív termesztés

A laskagomba intenzív termesztéstechnológiájának kidolgozásában magyar kutatóknak jelentős szerepük volt, az első technológiai változat hazánkból terjedt el az 1970-es évektől.

Termesztőhelyiségek, technikai berendezések

Laskagombát régi épületekben, felhagyott mezőgazdasági épületekben, istállókban és pincékben is termesztenek, de az intenzív, korszerű technológiával történő termesztés inkább speciális (fóliaborítású, földfelszíni, szigetelt) könnyűszerkezetes vagy téglaépületekben valósítható meg.

Laskatermesztő felszíni sátor (Pilze-Nagy Kft.)

Átalakított mezőgazdasági épület behordás előtt, kifertőtlenítve

Félintenzív termesztés felszíni létesítményben

Az épület típusától függetlenül – akárcsak a csiperkegomba termesztésben –, az egyik legfontosabb követelmény, hogy klimatizálható legyen, tehát a laskagomba fejlődési stádiumának megfelelő környezeti körülményeket (hőmérséklet, páratartalom, CO₂ szint stb.) biztosítani lehessen. A fűtést vagy a padozaton elhelyezett csövekkel, melegvíz keringetésével oldják meg, vagy meleg, párásított levegőt fújatnak be ügyelve, hogy a légáram ne a perforációkra vagy a fejlődő csokrokra irányuljon. Nyári termőidőszakban szükség lehet a helyiség hűtésére is, ami az egyik legnehezebben megoldható feladat. Erre célra használható az úgynevezett humypad. Ennek, a helyiség egyik végében a falba építve elhelyezett hűtőpanelnek a lemezeire felülről hideg vizet csorgatnak. Ezen a felületen át szívja be a nedves, hűtött levegőt a helyiségbe az ellentétes falon üzemeltett ventilátor. A humypad segíti a megfelelő (75-85%) relatív páratartalom biztosítását, de ezen felül szükség van a padozat nedvesítésére, adott esetben párásító szórófejek működtetésére is. A friss levegő biztosítása során fontos a megfelelő intenzitású légáram alkalmazása (max. 6-8 cm másodpercenként). A csiperkegombától eltérően, a laska igényel fényt a termőidőszak alatt, kb. 200-400 luxot napi 8 órában. Megvilágítás hiányában a termőtestek deformálódnak (a tönk megnyúlik, a kalapok apróak lesznek), illetve a jellemző színnél világosabb, más árnyalatú termőtestek fejlődnek.

A klimatizálhatóság mellett nagyon fontos szempont, hogy a termesztőhelyiségnek jól takaríthatónak és fertőtleníthetőnek kell lennie, hiszen a laskagomba-termesztésben engedélyezett növényvédőszerek hiányában (és a vegyszermentes termesztés követelményének megfelelően) a fertőzések ellen szinte egyedül a higiénia javításával, az előírások szigorú betartásával és megelőzéssel lehet tenni.

Behordás

Behordás előtt minden helyiséget, ahol a termőblokkok megfordulnak, ki kell takarítani és lehetőleg fertőtleníteni. A blokkok vagy zsákok behordáskor kerülhetnek a végleges helyükre (tehát ahol a teljes termesztési ciklus alatt állni fognak) vagy úgynevezett átszövető helyiségekbe. Az átszövető helyiségben a blokkokat sűrűn, közvetlenül egymás mellett helyezik el a padozaton, polcokon vagy átszövető kocsikon.

Laskablokkok átszövetése polcokon

Mivel a micélium növekedése során hő termelődik, a blokkok melegítik egymást, ezáltal könnyebb az átszövetés alatt biztosítani a szükséges 18-22 ˚C-os lég- és 25-27 ˚C-os szubsztrátum hőmérsékletet. Nyári időszakban ügyelni kell rá, hogy a blokkok kissé szellősebben álljanak, hogy belsejükben ne menjen 30 ˚C fölé a hőmérséklet, mert az a micélium sérülését, pusztulását okozná.

Az külön helyiségben történő átszövetés hátránya, hogy a folyamat végeztével a blokkokat át kell vinni a letermesztés helyére. A mozgatás egyrészt egy újabb technológiai lépés (tehát pluszmunkát és időt jelent), másrészt pár nappal késleltetheti a termőre fordítást. A blokkokat és zsákokat a behordás során (vagy az átszövetést követően) úgy helyezik el, hogy a fejlődő laskacsokrok majd elférjenek egymás mellett.

Átszövetés

Átszövetés során a csírákból kiindulva a micélium átszövi a szubsztrátumot. Ez a folyamat hőmérséklettől függően 2-3 hetet vesz igénybe. Ha a blokkokat vagy zsákokat töltéskor nem tömörítik megfelelően, a gomba micéliuma lassabban fejlődik, majd az átszőtt alapanyag elválik a fóliától és a termőtestek nem a perforációknál, hanem a fólia alatt fejlődnek. Az átszövetés végén a blokkok kifehérednek és készen állnak az érlelésre, termőre fordításra.

A laskagomba micéliuma 24 és 30 ˚C között fejlődik legjobban. A hőmérsékletet a szubsztrátumban elhelyezett hőmérőkön folyamatosan ellenőrizni kell. Mivel a növekvő micélium hőt termel, a blokkok belsejében mindig melegebb van, mint a környezetükben. Az optimális 25-27 ˚C-os szubsztrátum hőmérséklet biztosítása érdekében a levegőt elegendő 18-22 ˚C-ra fűteni.

Átszövetés alatt a túlmelegedés elkerülése érdekében nagyon fontos a megfelelő szellőzés biztosítása. A blokkok perforációin keresztül könnyen kiszáradhat az alapanyag, ha a relatív páratartalom 70% alá csökken, ezért a fűtést párásított meleg levegővel kell megoldani. Szükség lehet továbbá párásító fejek használatára és a padozat nedvesítésére.

Termőre fordítás

A 2-3 hetes átszövetést egy 7-10 napon át tartó érlelési szakasz követi, amely során a szubsztrátumot átszőtt micélium tápanyagot halmoz fel, hogy a vegetatív szakaszból a generatívba lépjen és termőtesteket képezzen. A folyamat végén a perforációknál megjelennek a termőtest kezdemények (primordiumok). Ezután a blokkokat már nem szabad mozgatni, mert a micélium sérülése késlelteti a csokrok fejlődését.

Laskagomba primordiumok

Termőre fordításkor a szubsztrátum hőmérsékletét csökkenteni kell, az átszövetés alatt tartott 25-27 ˚C-ról 18 ˚C-ra. A relatív páratartalom 90-95% között tartva megakadályozza az alapanyag kiszáradását. A CO₂ szint ne legyen magasabb 1000 ppm-nél. Ennél magasabb CO₂ szintnél a termőtestek tönkje megnyúlik, kalapjuk pedig apró lesz.

Termőidőszak

A laskagomba termőidőszaka alatt fényt igényel. Az érlelést követően biztosítani kell a termőhelyiségben a szükséges 1000-1500 luxot, hogy a termőtestek deformációját és a nem megfelelő színeződést megelőzzük.

Termőidőszak alatt a laskagomba számára a 10-17 ˚C közötti szubsztrátum hőmérséklet és 75-80% relatív páratartalom felel meg leginkább. A termőtestek növekedésével a gomba friss levegő igénye megnő, amit intenzívebb szellőztetéssel tudunk biztosítani, ügyelve arra, hogy a légáram ne legyen gyors és ne irányuljon a fejlődő termőtestekre.

Termő laskablokkok

Szedés és csomagolás

A legtöbb hibrid fajta 5-7 nap alatt válik szedéséretté. Ekkor a kalap széle kezd kiegyenesedni és kissé kivilágosodik. Ha elkésünk a szedéssel, a kalap tölcséresedik, a húsa szívóssá válik és így elveszíti piacosságát. A túlérett csokroknál problémát jelent az is, hogy a spóraszórás megindul. A laskaspóra allergén, köhögést, lázat, influenzaszerű tüneteket okozhat, ezért az elöregedett termőtestek szedését porvédő maszkban kell végezni. A nemesítési munka egyik célja a spóramentes fajták elérhetővé tétele a termesztők számára. Az első fajták termesztési kísérletei alapján elmondható, hogy hozamuk és minőségük egyelőre elmarad a hagyományos törzsekétől.

A laskagomba szedését kizárólag kézzel végezzük. A csokrokat finom csavaró vagy feszítő mozdulattal könnyen ki lehet emelni a perforációkból. Ha mégsem sikerült maradéktalanul leszedni, a beszakadt részt mindenképpen el kell távolítani, mert a tönkmaradvány bomlásnak indul és másodlagos gombás vagy bakteriális fertőzés táptalaja lehet. Ugyanebből az okból nem szabad a blokkokon hagyni a ki nem fejlődött, elhalt csokrokat, primordiumokat.

Laskagomba termesztése és felhasználása a konyhában

Az esetlegesen a tönk alján maradt szalmát késsel el kell távolítani csomagolás előtt.

A laskagombát csokrosan vagy levelesen értékesítik. Levelezéskor a csokrokat szétszedik és rövid (2-3 cm-es) tönköt vágnak nekik, majd tetőcserép szerűen egymásra fektetve dobozokba fektetik, és különböző kiszerelésben értékesítik. A leveles gomba a jelentős kézimunkaigény és a vágási veszteség miatt mindig drágább, mint a csokros.

Csomagolás előtt az áru 10 ˚C-on történő előhűtés után 2 ˚C-os tárolóba kerül.

A szedés és a blokkok ápolása után a micélium regenerációjának és a következő hullám fejlődésének indukálására a szubsztrátum hőmérsékletét 25-27 ˚C-on célszerű tartani kb. egy héten át. A hőmérséklet ismételt csökkentésével, az intenzívebb friss levegő adagolással és a páratartalom növelésével segíthető elő a következő hullám fejlődése. Nagyüzemi termesztésben az első hullám a teljes termés 60-70%-át teszi ki, ezért maximum két hullámot szednek. Egy termőidőszak 1,5-2 hónapig tart. Hazánkban a legkorszerűbb termesztéstechnológiával dolgozó üzemben 100 kg alapanyagról 21-23 kg csokros laskagomba szedhető.

Letermesztés után a blokkokat el kell távolítani a helyiségekből. Takarítás és fertőtlenítés után következhet az újabb telepítés.

A jelenleg termesztett hibrid fajták (HK35, P80, Photios, Ikaros) szinte egész évben termeszthetőek. Ezek között is vannak olyanok, amelyek jobban tűrik az alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet. A különböző hőmérsékleti optimumú fajták kombinálásával még egy mérsékelten klimatizált termesztő berendezésben is megvalósítható a teljes évet lefedő termesztés, amelyhez a csíragyártó és fajtatulajdonos cégek iránymutatást adnak.

Ellenőrző kérdések

1. Hasonlítsa össze a száraz- és nedves hőkezeléses laska alapanyag-előállítást!
2. Melyek a laskagomba termesztésének technológiai lépései?
3. Hogyan történik a laskagomba szedése?
4. Milyen alapanyag-előállítási módokat ismer?
5. Melyek a laska átszövetésének ideális környezeti körülményei?

Irodalomjegyzék

Chang, S.T. (2000): The world mushroom industry: Trends and technological development. International Journal of Medicinal Mushrooms, 8: 297-314.
Győrfi, J., Geösel, A. (2008): Gondolatok a gombatermesztésről. Agrofórum, 19, 1: 36-38.
Hajdú, Cs. (2008): A termesztett Pleurotus ostreatus hibridek tulajdonságainak javítása és új hibridek előállítása vadon termő törzsek alkalmazásával. Doktori disszertáció.
Kovácsné Gyenes, M (2010): Laskagombafajok. In: Győrfi, J. (szerk): Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Mushroom Growers Handbook 1. (2004). Oyster Mushroom Cultivation, Mushworld, Seoul.
Oei, P. (2003): Mushroom cultivation. Backhuys Publishers, Leiden, 1-429.
Royse, D. J. (2003): Cultivation of oyster mushrooms. The Pennsylvania State University, Pennsylvania, USA.
Szabó, I. (1986): A laskagomba termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Szili, I. (2008): Gombatermesztők könyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
van Griensven, L.J.L.D. (1988): The Cultivation of Mushrooms. Mushroom Experimental Station, Horst.